Barátok

Az élet kiszámíthatatlan van hogy fejére fordul a világ de van mikor szerencse csókolja arcunk. Sokszor  gondolkodtam van e helyem ebben a világban ,ebben a korban,ebben az életben . Volt idő hogy napokra elzárkóztam a világtól de a csend és az egyedüllét meg tanított arra hogy nem érdemes sírni és nincs szükség az önostorozásra hiszen előttem az egész élet , a sok kaland és még nem érhet véget az én történetem .

Sajnos párnapon belül véget ért … vissza estem, a depresszió el nyelt  és már a kapcsolatot sem tartottam a külvilággal, a szüleim is belestek túl sok szenvedés érte őket az öngyilkossági kísérleteimmel . Igen volt hogy hetente többször megpróbáltam eltávozni az élők soraiból

csak elakartam menni egy jobb helyre ahol az emberek nem bánthatnak ahol nem különböztethetnek meg fehéret és feketét csak egy jobb életre vágytam ahol nem vagyok különc ahol mindenki szeret és ahol senki se bánt. Nem maradhattam itt  már nem bírtam ,nem tudtam meg állni a könnyeket túl sok volt a rossz és kevés a szeretet . de már eldöntöttem elmegyek , és az nap este elvágtam az ereimet fájt még is jó volt küszködni

jó érzés volt a fájdalom úgy gondoltam miattam van minden . a szívem boldogság töltötte el .

de már egy jobb helyen ébredtem , és nem éreztem semmit .